Róma. Négy betű. Minden nyelven értik. A neolatin nyelvekben, ha visszafelé olvasod, szerelem. Elnehezítő halhatatlansága mellett az Örök város olyan könnyed, mint szökőkútjainak csobogó hangja. Talán két ember van: aki vágyik ide, mert még nem látta, és aki azóta visszavágyik, hogy egyszer elhagyta. Az olasz főváros mozzanatai kelnek itt életre személyes narrációban, így mind az idevágyót, mind a visszavágyót karon fogja a szöveg és ― ha hagyja ―, elvezeti a piazza-ra…
A Terra Poetica két hosszú évig egy „fiókban várakozó” ügy volt, aztán idén azzal, hogy az olasz fővárosba költöztem, formára talált.
Egy értékőrző szemléletről van szó, egy olyan hozzáállásról, amely tiszteli a generációk tudását, hisz a tradíciókban, az erőforrásokat becsben tartja és mindenekelőtt azt keresi, ami autentikus és eredeti.
Olyan, mint egy kíváncsi tekintet, amely különleges alapanyagokat szemléz, bakancslistás helyeket jár be, figyelemre méltó emberekről tudósít, miközben kitágítva az érzékelést tipikus ételeket kóstol, az ízek birodalmában kóborol.
Ezt az oldalt mindazoknak dedikálom, akik szeretik a tiszta történeteket. Mottóként ezért ezt a sort választottam: ‘Una storia sulla pura bellezza’, vagyis ‘Egy történet a tiszta szépségről’.
Tudtátok-e, hogy Rómában igazából nem is egy, hanem két Colosseum is van? Az ikon, a jó öreg, a közismert és egy másik, egy modern példány. Ma ez a bejegyzés a fiatalabbikról emlékezik meg.
Az örök város monumentalitását mondhatni “fellazítják” a lépten-nyomon felbukkanó apró zuhatagok – szökőkutak -, a fürdők, a Tiberis és a mélyben csörgedező, kevésbé szem előtt lévő acquedotto-k (vízhálózatok).
Szent Euszták legendáját nagyon szeretem elmesélni a sétáimon a vendégeimnek, mert egy keresztény köntösbe bújtatott, őszinte, emberi történetet rejt magában.
