Egy toszkán legenda: i Bischeri

Firenze, Duomo

Hallottad már valaha a “Bischero” kifejezést? Nos, ha igen, akkor emelem a kalapom, miközben egészen meglepődöm, hiszen ezt Olaszországon belül is csak egy igen szűk réteg ismeri és használja. A szó ugyanis kizárólag Toscana-ban, de leginkább Firenzében van használatban a mai napig, miközben mindenki más számára meg fejtörést okoz. Nyugodtan tégy egy próbát: ha olaszokkal kokettálsz, akik valamely más régióból származnak, óvatosan rejtsd el egy mondatban a Bischero szócskát és várd a reakciót… Nos, nem igen valószínű, hogy ismerni fogják. Így bevallhatom, hogy én sem ismertem korábban, de hála egy nagyon kedves firenzei hölgynek, Silvianak, mára már nekem sem csak egy üres betűsor. Lássuk csak közelebbről!

Il bischero: significa una persona ingenua, ottusa, stupidotta. (Megtartva a bella figura-t, kedvesen fejezhetjük ki vele, hogy valaki naiv, vagy meggondolatlanul és bután viselkedik.)

Így használhatod:

“Oh Bischero!” – Milyen bolond vagy!

“Non fare il bischero / i bischeri.” Ne csinálj bolondságokat! 

“Ma quanto tu sei bischero!” – Milyen csacsi vagy! 

Ennek egy másik verziója, amit Itália más részén is megértenek:

Ti / Gli manca un venerdí. vagy Ti / Gli manca qualche venerdì. (Magyarul úgy mondanánk: Neked hiányzik egy kereked / néhány kereked. Neki hiányzik egy kereke / néhány kereke. Vagy egész egyszerűen: Nem vagy százas! / Ez nem százas!)

mancare a – hiányozni

qualche – néhány

il venerdi – péntek 

ti (E/2) / gli (E/3) = pronomi indiretti (neked / neki, részes névmás)

Miért éppen a péntek? Azért, mert ezt a napot a babona világában is előszeretettel szajkózzák.

A szó eredete igen messzire nyúlik vissza az időben, egy 12. századi toszkán legendához kapcsolódik. Ahhoz tehát, hogy megértsük, vissza kell utaznunk egy kicsit képzeletben: egészen pontosan a Santa Maria del Fiore, vagy ahogyan ma ismerjük, a firenzei Dóm (Duomo) építésének időszakát kell az időgéppel megközelítenünk.

Az 1200-as években a mai épület helyén már állt egy másik templom, a Santa Reparata, amely azonban az akkori városvezetés szerint nem volt elég tekintélyes, hogy méltón képviselje Firenze nagyságát. Így a kibővítése mellett döntöttek.

Hogy helyet adjanak a kolosszális építkezésnek, a város fel akarta vásárolni a környékén lévő telkeket. Ezen a ponton kapcsolódnak be a történetbe a Bischeri-k. A Bischero ugyanis egy Firenzében lakó gazdag nemesi család neve volt, aki számos birtokkal rendelkezett a Via dell’Oriuolo és a Piazza del Duomo közötti területen, egy kereszteződésben, amelyet ma is “Canto dei Bischeri”-nek hívnak.

Így nem meglepő, hogy a vezetés őket is megkörnyékezte és egy nagyobb összeg fejében igényt tartottak volna az tulajdonukban lévő területekre is… Azonban a kérését követően a család egyezkedéssel elkezdte húzni az időt, hiszen a lehető legnagyobb hasznot akarta megkaparintani az egyezségből. Nos, a történet szerint egészen addig feszegették a húrt és a határokat együttesen, hogy a város döntéshozóinál betelt a pohár és mindenféle kompenzáció nélkül rátették az épületeikre a kezüket. (Egy másik legenda szerint egész egyszerűen megtagadták a város kérését, majd ezt követően egy nagy tűzben az összes házuk odaveszett, így pénz és otthon nélkül maradtak…) Innen ered hát a mondás. 

A szomorú eseményeket követően a Bischeri-k bánatukban és ijedtségükben egészen Emiglia Romagna régióig “szaladtak”, ahol letelepedtek, sőt, még a nevüket is megváltoztatták Guadagni-ra.

1500-ben azonban egy újabb fordulat történet, amely kiegyenesítette a lefelé görbülő történet ívét. Történt ugyanis, hogy a meggyászolt történések után a család visszaköltözött Firenzébe, ahol egy másik épületben rendezte be új otthonát, ami a mai napig a megváltozott nevét viseli, ez volna a Palazzo Guadagni

Hát így őriz meg a nyelv a mai napig egy több, mint hétszáz éves történetet.

Minden jó, ha a vége jó. Ti azért figyeljetek oda, és Non fate i bischeri”!

Emlékeztető: ez a kifejezés csak Toscana-ban van használatban, a helyiek ajka tartja életben, hiszen a szófordulat a firenzei dialektus része, de ezt most már Te is tudod.

Megosztás
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: whatsapp
Megosztás itt: email
Kampler Éva

A Terra Poetica két hosszú évig egy „fiókban várakozó” ügy volt, aztán tavaly azzal, hogy az olasz fővárosba költöztem, formára talált. Az oldalt mindazoknak dedikálom, akik szeretik a tiszta történeteket. Mottóként ezért ezt a sort választottam: ‘Una storia sulla pura bellezza’, vagyis ‘Egy történet a tiszta szépségről’.

Social media

Kapcsolódó bejegyzések

Az ifjú Colosseum is szót kér

Tudtátok-e, hogy Rómában igazából nem is egy, hanem két Colosseum is van? Az ikon, a jó öreg, a közismert és egy másik, egy modern példány. Ma ez a bejegyzés a fiatalabbikról emlékezik meg. 

Tovább olvasom »
Acqua Paola, Róma

Città dell’acqua

Az örök város monumentalitását mondhatni “fellazítják” a lépten-nyomon felbukkanó apró zuhatagok – szökőkutak -, a fürdők, a Tiberis és a mélyben csörgedező, kevésbé szem előtt lévő acquedotto-k (vízhálózatok).

Tovább olvasom »
Róma, Szent Euszták bazilika

Róma csodaszarvasa

Szent Euszták legendáját nagyon szeretem elmesélni a sétáimon a vendégeimnek, mert egy keresztény köntösbe bújtatott, őszinte, emberi történetet rejt magában.

Tovább olvasom »