* Inzuppare: belemártani a reggeli italunkba (kávéba, tejbe, teába) a kekszet, az apósüteményt, a cornetto-t vagy bármi más édeset, amit szeretünk.
Az olasz reggeli enélkül nem lenne az, ami. Van, aki azért csinálja, hogy a meleg italban megpuhuljon a keksz, van, aki pusztán megszokásból teszi, én speciel azért, mert azokat az időket idézi, amikor gyerekként a nagymamámmal békében és a pillanatnyi boldogságtól elnémulva csendben mártogattuk a forró kakaóba a kalács végét. Szóval amikor néhanapján már időben messze a gyermekkortól és Olaszországban élve földrajzilag távol a nagymamától rám tör a nosztalgia vagy a hiány – esetleg mindkettő -, fogok egy kekszet és kávéba mártom.
Na de nem mindegy ám, hogy milyen az a keksz…
A tökéletes élmény eléréséhez a “nagykönyvben” meg van írva, hogy milyen állagú nyalánkság szükségeltetik. Elengedhetetlen, hogy könnyű, omlós tésztája legyen, hogy ennek az állagnak köszönhetően a tejbe vagy kávéba mártást követően a szájban már pillanatok alatt szétomoljon. Van ennél édesebb ébredés?
Ingredienti (Hozzávalók)
- 250 g liszt
- 80 g kristálycukor
- 40 ml olaj
- 30 ml tej
- 1 tojás
- fél tasak sütőpor
- vanília
Preparazione (Elkészítés)
Elkészítésük legalább olyan egyszerű, mint az elfogyasztásuk, úgyhogy még kötényt sem kell kötnünk hozzá.
0. A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
1. Az összes hozzávalót – szárazat és nedveset is – elkeverjük egy tálban, és kézzel addig gyúrjuk, amíg egy tömör, homogén keveréket nem kapunk.
2. Ezután megformázzuk a kekszeinket: a tésztát 18-20 egyforma méretű darabra vágjuk, majd számunkra szimpatikus alakúra formázzuk.
3. Ha extrán édesszájúak vagyunk, egyenként még meghempergethetjük a biscotti-kat kristálycukorban, ezt követően pedig körülbelül húsz percig sütjük őket a sütőben.
A recept nem a nagymamától van, már Rómában élve kísérleteztem ki, de mégis az ő tűzhelyétől indul és oda vezet vissza valahányszor megtörténik a varázslat: inzuppare…
