Aki járt már Rómában, tudja, hogy eljön errefelé a nyár során egy pont, amikor már a gelato sem oldoz fel, nem elegendő, hogy mentse a helyzetet. Habár még a könnyedebb májusi, június eleji meleg hullámokkal szemben igazán jó cinkostársnak bizonyul a gombócos fagyi, ahogy a naptárban júliusra lapozunk, olvadékony természetéből adódóan, ő is veszélybe kerül és – ahogy mondani szokás – , valami erősebb kell…
A Róma városát átjáró csobogó hang és a szökőkutak néha egészen lenyűgöző látványa némi ellensúlyt jelenthet a hőségben. Aztán elég kevesen tudnak például a Trevi-kút területe alatt található Vicus Caprarius-ról (a „Víz Városa”), amely egy ókori római komplexum. A már említett szökőkút alatt bújik meg az első századból származó régészeti lelőhely, amelyre az 1990-es évek végén találtak rá. A Vicus Caprarius medencéi a mai napig nedvesek, ugyanis újra és újra megtelnek vízzel, köszönhetően az Aqua Virgónak, amely az ókori Róma tizenegy vízvezetékének az egyike. Ez utóbbi táplálja a Trevi-kutat is; ugyanis a föld alatti víz végül a szökőkútba folyik.
A páratlan történelmi helyszín látogatható, így érdemes beiktatni a programunkba, hiszen felderítése megint csak az Örök város halhatatlanságát támasztja alá. A Vicus Caprarius a tudásszomjunkat talán némileg enyhítette, de mivel utoljára legálisan Anita Ekberg mártózhatott meg a Trevi vizében, a meleg ellen olyan vízre van szükség, amelyben nem csak gyönyörködni, de fürödni is lehet. A legbölcsebb hát, ha a helyiek nyomát követve indulunk el az enyhülés felé…
Ostia
Még ha a hőmérő higanyszála fenyegetően emelkedik is felénk, nincs ok a pánikra, hiszen instant megoldást nyújthat Ostia Lido kissé csúf, sötét homokos strandja – amennyiben a prioritás számunkra a minél gyorsabb lehűlés a nagy melegben. A Rómához legközelebb eső strandra elegendő, ha egy törölközővel érkezünk, hiszen a szabad, ingyenesen igénybe vehető tengerparti rész sok hűsölésre vágyó befogadására képes.
Santa Severa
Arra bátorítok azonban mindenkit, hogy ne szúrja le a napernyőjét Ostia-nál, vagy ha már késő, és le is terítette a parton a törölközőjét, kapja fel a homokból és tartson inkább velem.
A fővárostól mindössze 50 km-re található Santa Severa települése, ahová a regionális vonatok gyakorlatilag óránként indulnak. Nincs más dolgunk, mint Termini állomásról a Civitavecchia felé induló járatokat keresni. Egy szűk óra utazás után pedig megérkezünk a Paradicsomba…
A part látképének éke egy 11. századi kastély, amelynek árnyékában akár hűsölhetünk is, de látványnak sem utolsó. Aki pedig kedveli a tenger gyümölcseit, számára remek éhség- oltó hely lehet az Isola del Pescatore kifőzdéje, ahonnan evés közben a megfelelő szögből a már említett kastély és a tenger valamennyi fodrozódó hulláma is látszik.
Santa Marinella
Személyes kedvencem a Róma északi részén található Santa Marinella, amit bizonyos körökben a Tirrén-tenger gyöngyszemének is neveznek. Miután a vonat elhagyta Santa Severa-t, ez az állomás következik. Puha, homokos part, sok szabad strandrész, tengerparti villák, a búvárkodás és a szörfösök paradicsoma.
A búvárkodást és a víz alatti halászatot kedvelő turisták számára Santa Marinella tengerfeneke csodálatos víz alatti panorámát kínál; a tengerfenék kialakítását ugyanis főként kövek, sziklák és öblök jellemzik, amelyek a Földközi-tenger legkülönbözőbb tengeri állatfajainak szokásos búvóhelyei.
* Olyannyira változatos arrafelé az élővilág, hogy az egyik alkalommal szerencsém volt egy medúzáshoz is, ami megcsípett. Ki gondolta volna?
Ha a partvonalon egy kicsit tovább sétálunk, megérkezhetünk a Bianca Ristorante-hoz, ami a tiramisù zarándokhelyem. Az étterem egy gyönyörű hotel része, ahol finomabbnál finomabb fogásokat ehetünk, de az említett süteményük egészen páratlan, megéri utazni is érte.
Anzio partjai: Tor Caldara és Lido dei Gigli
Bár úgy terveztük, Anzio-ban csak néhány órát töltünk, az élet huncut fintorának hála, nem csak a legszebb tengerparti naplemente élményét adta nekünk a város, amikor ránk esteledett, de az egész éjszakát is csillagos ege alatt töltöttük.
A Terminiről egy óra vonatút után az enyhe éghajlatú Anzio pályaudvarán szállhatunk le, ahonnan a város szívén átsétálva a kikötőt, majd a parti szakaszt érinthetjük. A kikötője gazdagon tűzdelt különféle strandokkal, aranyos kávézókkal és vendéglőkkel. A homok aranyló, a víz kristálytiszta.
2002-ben történt, hogy egy erős vihar a tengerfenékről a partra sodorta a Néró-villa maradványait, így manapság felszíni búvárkodás során akár romok darabjaira is bukkanhatunk. Ha egy tengerparti lakomához támadna kedved: Romolo al Porto – ezt keresd. A tenger gyümölcseiből készült risotto-juk kihagyhatatlan…
Róma tengerpartjainak felderítése olyan, mint vakáció a vakációban – álom az álomban… Először ki kell találnunk az örök város mágikus labirintusából, hogy tengerparti nyaralóvárosokat érintsünk, amelyek végpontja nem lehet más, mint a tenger. Azonban van egy bökkenő, hiába akadálymentes az odajutás, a visszaút cserébe egészen trükkös, hiszen van ezeknek a partoknak egyfajta szirénekre jellemző karakterisztikája: marasztalják és nem engedik el egykönnyen az odalátogatót…
