Dorata, vagyis magyarul szó szerint ‘aranyozott’, mert nekem ez a régió úgy él a fejemben, mint amit mielőtt ránéznénk vagy akár csak rágondolnánk, minden alkalommal meghempergetnének napfényben és aranyporban. A Nap, ez a tüzes égitest úgy dolgozik ezen a tájon, mint egy láthatatlan sminkmester, aki csak legyint egyet-kettőt az ecseteivel és máris ragyognak a dombtetők és érik a szőlő …

A terroir
Amitől az egész még egy árnyalattal szebb, hogy természetesen nincs sminkmester. A ragyogást és a melegségből fakadó otthonérzést a vidék atmoszférája sugározza magából. Talán nem is kellene meglepődni ezen, hiszen a ‘Mediterrán’ mindig is inspirációt jelentett a világ többi részének: napos teraszok, kristálytiszta víz, ősi göcsörtös olajfák… Specifikusan a toszkán vidék kapcsán pedig eszembe jutnak még a napraforgók, a szőlőültetvények, a dombok, a cédrusok és persze a Chianti Classico a rajta helyet foglaló Gallo Nero-val…
Habár Van Gogh Olajfák című festményét Provance inspirálta, nekem mégis mindig Toscana jut róla az eszembe, mert összefoglalja annak esszenciáját: a napfény játéka, ahogy átsüt az olivafák ágai között, háttérben a gömbölyödő, magasodó dombok és ahogy a terra színeivel keveredik a lila (én még odalátom a szőlőt is)…

Megtudtam erről a terroir-ról, hogy sokkal komplexebb, mint az ikonikusan kanyarodó toszkán útról mindannyiunk fejébe befészkelt kép. Utóbbi egy kiemelkedően szép szelete, de csak egy szelete… Ahogy egységes Olaszország csak papíron létezik, úgy egy régióján belül is keverednek és maszatolódnak a színek a palettán. Amit mondani szeretnék ezzel, hogy semmiképpen sem homogén. Ahány itáliai tartomány, annyiféle tradíció, kultúra és gasztronómia él egymás mellett évszázadok, évezredek óta, így talán nem lepődünk meg azon sem, hogy minden zónának megvan a maga identitása.

Adok most neked egy távcsövet, vedd a kezedbe és nézz bele. Egy kicsit lehet, hogy elvakítja a szemed a Nap, de légy türelmes, tompul majd a fénye és a tekinteted barangolhat utána a lágy lankákon. Eszerint pedig kirajzolódik majd nyolc borvidék előtted…

Gondolj erre a térképre úgy, mint a festőpalettára, amire felkenték ezt a nyolc árnyalatot. Először nézz Firenzére és az azt közvetlenül körülölelő vidékre, ami nem más, mint a Chianti Colli Fiorentini, innen indulunk, ez az origónk.

A firenzei chianti domboknak 1932 óta létező borászati besorolása van, ez a DOCG (Denominazione di Origine Controllata e Garantita) Chianti Colli Fiorentini. Ez a borvidék 18 faluból és városból áll, amelyek közül Firenze a legnagyobb és egyben a névadó is. Errefelé jellemzőek az erdők, zártabb a látószög, a fák “szorításából” alig szabadul ki a vidék, de közben mindez mindkét félnek kellemes, hiszen ölelésben vannak ők ketten az erdők és a hullámzó táj…

Ez volt tehát az első állomásom, ahonnan kicsomagoltam a régió többi részét… Meglátogattam a híres Chianti Classico területet is, amely a korábban említetthez képest egy nyíló, kevésbé erdős, több fényt befogadó, nagyobb látószöget kínáló vidék. Az előző jogart tartó oroszlán helyett jelképe a messze földön híres fekete kakas, a Gallo Nero. Mivel Olaszország első konzorciumáról beszélünk, bátran elhihetjük, tekintélyes múlttal rendelkezik, a Chianti története ugyanis a 13. századra nyúlik vissza … Kevesen tudják azonban, hogy az idők során a Chianti határai merőben megváltoztak, ezáltal a szőlőkre ható makroklíma is, ami jelentősen hozzájárult a Chianti borok összetételének drámai átalakulásához. Ennek bizonyítéka, hogy a legkorábbi Chianti fehérbor volt, ám fokozatosan alakult vörössé a változó terroir és a fentebb említett hatások következtében. Aztán egyszer volt, hol nem volt 1716-ban a Lega del Chianti (Chianti Liga) kijelölte a Chianti készítés geográfiai határvonalait. A kakas szimbólumra már 1384-ben ráesett a választás, azóta szolgál eredetjelként a kiváló Chianti Classico borok számára.

Ezen kívül a nyolcból még egy rétegét fedte fel előttem a vidék – mert aztán el kellett köszönnöm tőle (átmenetileg) – , ez pedig Montepulciano zónája volt. Nos, mit jelentenek a következők: Montepulciano d’Abruzzo és Vino Nobile di Montepulciano? Montepulciano egyben egy szőlő és egy város neve is. A Montepulciano d’Abruzzo a Montepulciano szőlőből készült bor, amelyet kizárólag az Abruzzo régióban állítanak elő. Ezzel szemben a Vino Nobile di Montepulciano-t a toszkánai régióban Sangiovese szőlőből állítják elő…



A lényeg tehát: futtasd csak végig a szemed a kanyargó, cédrusokkal tűzdelt úton, gyönyörködj a látványban, szívd be az atmoszférát, de aztán, kövesd az útelágazásokat is és elszakadva a vidék fő narrációjától, engedd, hogy teljes egészében megmutassa neked magát a terroir…

Ez tehát a vidék, amibe beleveszik a szem, de kik azok az emberek, akik lakják és melyek az ő történeteik? A válasz a folytatásban, hamarosan…:)