Róma. Négy betű. Minden nyelven értik. A neolatin nyelvekben, ha visszafelé olvasod, szerelem. Elnehezítő halhatatlansága mellett az Örök város olyan könnyed, mint szökőkútjainak csobogó hangja. Talán két ember van: aki vágyik ide, mert még nem látta, és aki azóta visszavágyik, hogy egyszer elhagyta. Az olasz főváros mozzanatai kelnek itt életre személyes narrációban, így mind az idevágyót, mind a visszavágyót karon fogja a szöveg és  ha hagyja , elvezeti a piazza-ra… 

Bemutatkozás

Un po' di introduzione

A Terra Poetica két hosszú évig egy „fiókban várakozó” ügy volt, aztán idén azzal, hogy az olasz fővárosba költöztem, formára talált. 

Egy értékőrző szemléletről van szó, egy olyan hozzáállásról, amely tiszteli a generációk tudását, hisz a tradíciókban, az erőforrásokat becsben tartja és mindenekelőtt azt keresi, ami autentikus és eredeti.

Olyan, mint egy kíváncsi tekintet, amely különleges alapanyagokat szemléz, bakancslistás helyeket jár be, figyelemre méltó emberekről tudósít, miközben kitágítva az érzékelést tipikus ételeket kóstol, az ízek birodalmában kóborol. 

Ezt az oldalt mindazoknak dedikálom, akik szeretik a tiszta történeteket. Mottóként ezért ezt a sort választottam: ‘Una storia sulla pura bellezza’, vagyis ‘Egy történet a tiszta szépségről’.

Kampler Éva

Blog

Diario elettronico

Trevi kút, Fellini, dolce vita, Roma

Csobogás

A Trevi-kút nevét arról a három (tre) utcáról (via) kapta, ami ide betorkollik. Én is számtalanszor meglátogattam már a kutat…

Tovább olvasom »

Lebegés

Ezt még akkoriban írom, mikor itthon vagyok. Itthon… már ez a fogalom is mondjuk úgy, problémás. Nekifutok még egyszer. Tehát akkor írom, amikor éppen még Budapesten élek és megtörténik velem egy teljesen banális jelenet. Banális, mert hétköznapi és gyakran ismételt: elfogy a kávé.

Tovább olvasom »