A Terra Poetica két hosszú évig egy „fiókban várakozó” ügy volt, aztán idén azzal, hogy az olasz fővárosba költöztem, formára talált. 

Egy értékőrző szemléletről van szó, egy olyan hozzáállásról, amely tiszteli a generációk tudását, hisz a tradíciókban, az erőforrásokat becsben tartja és mindenekelőtt azt keresi, ami autentikus és eredeti.

Olyan, mint egy kíváncsi tekintet, amely különleges alapanyagokat szemléz, bakancslistás helyeket jár be, figyelemre méltó emberekről tudósít, miközben kitágítva az érzékelést tipikus ételeket kóstol, az ízek birodalmában kóborol. 

Ezt az oldalt mindazoknak dedikálom, akik szeretik a tiszta történeteket. Mottóként ezért ezt a sort választottam: ‘Una storia sulla pura bellezza’, vagyis ‘Egy történet a tiszta szépségről’.