Tudtátok-e, hogy Rómában igazából nem is egy, hanem két Colosseum is van? Az ikon, a jó öreg, a közismert és egy másik, egy modern példány. Ma ez a bejegyzés a fiatalabbikról emlékezik meg.
Az örök város monumentalitását mondhatni “fellazítják” a lépten-nyomon felbukkanó apró zuhatagok – szökőkutak -, a fürdők, a Tiberis és a mélyben csörgedező, kevésbé szem előtt lévő acquedotto-k (vízhálózatok).
Van ezeknek a partoknak egyfajta szirénekre jellemző karakterisztikája: marasztalják és nem engedik el egykönnyen az odalátogatót…
Azt mondják Ponza szigete olyan festői, mint Capri, csak radírozzuk ki róla a turistákat, hiszen még manapság is egészen érintetlen, így megmaradt szinte csak az olasz emberek nyári paradicsomának. Több sem kellett, elmentem hát oda, hogy megnézzem a saját szememmel, igaz-e mindaz, amit róla mondanak…
Mennyi íze van egy helynek? Sok. Rómának pedig legalább huszonhárom. Nem hasra ütve mondom ezt a számot, ugyanis éppen ennyi, húsz plusz három városrész hímzi, díszíti és osztja fel ezt a helyet, húzza meg a belső mágikus vonalait.
Kezdek egyre inkább meggyőződni arról, hogy Rómából sosem fogy ki a “szusz”, vagyis itt nincs lassú fordulatszám, sem kis lendület. Sűrű és mély ez a
„Scusi, per la Scalinata di Trinità dei Monti?”, vagyis „Elnézést, merre találom a Spanyol lépcsőt?” Hol van ebben az olasz mondatban a Spanyol lépcső – merülhet fel a kérdés. Keressük meg!
Rengeteg legenda főszereplője ez a közel két méter átmérőjű márvány kőkorong, az Igazság szája, olasz nevén a Bocca della Verità.
A Trevi-kút nevét arról a három (tre) utcáról (via) kapta, ami ide betorkollik. Én is számtalanszor meglátogattam már a kutat…
