Mennyi íze van egy helynek? Sok. Rómának pedig legalább huszonhárom. Nem hasra ütve mondom ezt a számot, ugyanis éppen ennyi, húsz plusz három városrész (il rione) hímzi, díszíti és osztja fel ezt a helyet, húzza meg a belső mágikus vonalait. A maga történetével, hangulatával és titkaival ez a huszonhárom egység mind más és más: amikor egyikből a másikba átlépünk, érezhetjük is, hogy valami megváltozik, néha csak finoman, máskor pedig szinte rángatja az ingünk szélét a különbség, figyelmet kér. Mivel ezek a városrészek ölelkeznek, földrajzilag szinte teljesen egymásba folynak, nem mindig értjük rögtön, hogy valóban a hely szelleme az, ami ezt a kis játékot űzi velünk, pedig higgyük csak el, hogy így van.
Ha mégis egy ízt, egy kiindulási pontot kellene megjelölnöm ebben a 23-as „csapdában”, azt hiszem, a narancs lenne az. Nem csak a mediterrán világ citrusos aromája miatt, de a gyümölcs szimbolikája miatt is: kicsit mindent meg kell hámozni, gerezdekre kell szedni és bele kell harapni ahhoz, hogy megismerhessük és közelebb kerüljünk a magjához…
Nem olyan régen egy Paolo nevű fiú azt mondta nekem, hogy Róma két részre oszlik, egyik felében a turisták, másikban a helyiek élnek, egymás mellett egyfajta párhuzamos univerzumokban. „Vannak a turisták, a helyiek meg élik az életüket…” – azt hiszem így mondta. Az eredetileg délről, Puglia régiójából származó beszélgetőpartnerem már jó pár éve él Rómában, így hiteles forrásnak tekinthettem rá, de én nem akartam egyetérteni vele.
Ezt a megközelítést általánosítónak és sablonosnak találtam, szerény véleményem szerint ugyanis sokan vagyunk mi turisták olyanok is, akik a turizmus előre csomagolt termékei helyett az autentikusat, a helyiek ösvényeit keressük.
Róma egy 23 osztatú útvesztő, de egy olyan útvonalhálózat, amelyben még eltévedni is öröm. Minden ismeretlen utcasarok újabb kérdéseket, távlatokat nyit. Sétálni azonban csak kellemesen, mindenféle sietség nélkül érdemes.
Éppen ezért nem gondoltam, hogy Róma mind a 23 városrészén szükséges volna átsétálnunk a “magélmény” eléréséhez. A kevesebb néha több. Így – bár igazán nehéz volt – kiválasztottam a 23-ból 6 nekem különösen kedves városrészt, amelyeken át együtt egy virtuális sétát teszünk.
Melyek ezek?
Túl sok a szépség. Nincs a világon akkora háló, amivel elegendő mennyiséget tudnánk kihalászni ebből az aranyhalakkal teli tóból… Egyetlen esélyünk, ha egy percet sem hagyunk veszni és csak elindulunk.
